Tromsø

... melyben sok minden egyéb történik, de legelőször is az időjáráson szörnyülködünk! :-)

Nem tudom, melyiken lehet jobban megbotránkozni: azon, hogy már fél 12-kor sötétedik, vagy azon, hogy egy éjszaka alatt 40 cm hó képes esni... :-))) Akármelyiket is választod, kedves Olvasóm, én mind a kettőt szeretem, nagyon tetszik! Persze, most nem érzem a vállaimat, a derekamat, de a tudat, hogy a tricepszem helyén valódi tricepsz lesz, vigasztal ;))) 

Julebord

Egy fogalom, amit mindenképp ismerned kell, ha Novégiába jössz, karácsony előtt. Ez azt jelenti, hogy a különböző csoportok összeülnek egy közös karácsonyozásra. Nyilván, otthon is van ilyen munkahelyi karácsony, de számomra az mindig spontánabbnak tűnt - spontaneitásról később. Nem tom, meséltem-e már, hogy eljárok tangó órára. A járok az enyhe túlzás, mert nem mindig érek oda, meg amúgyis, nincs mindig nálam készpénz, és itt 30 korona = 1000 Ft egy óra. De a társaság jó, és ez a julebord ingyenes volt, így hát elmentem. Ráadásul Silvia, az egyik leglelkesebb táncos és Tango Polar-tag, aki ráadásul közel is lakik hozzám, felajánlotta, hogy elvisz, illetve, hogy haza is hoz. Negyed 4-re estem haza. Az volt a lényeg, hogy mindenkinek kellett vinnie valami kaját (én chipset vittem :DDD), jó degeszre ettük magunkat - tényleg volt egy csomó főtt kaja, fincsi husik, szalámi, különböző sajtok, minden, mi szem szájnak ingere, és utána még a desszertek. Egyszóval remek volt, és jó sokat táncoltam is! (Oleval különösen szeretek táncolni, mert nagyon nagyon türelmes - ja, merthogy ez egy haladó tanfolyam, a kezdő tavaly volt, így nekem sokszor elég nehezek a lépések. Szóval ő nemcsak jól vezet, de nagyon figyelmes is, meg ha látja, hogy valamit nem tudok, elmagyarázza a lépéseket, és hagy időt, hogy együtt begyakoroljuk, és legközelebb, ha az új lépést akarja levezetni, már tudom, hogy mit kell lépnem. :-)) ) Tényleg jó volt, jó kis Katalin-bál hangulat! ;)

Skolefagdag

Pénteken a moziban voltunk. Az egész tanári kar, nem volt tanítás, hanem 2 ember jött beszélni mindenféle tanítási módszerekről. Ami a furi volt, hogy nekem ezek a tanítási módszerek egyáltalán nem voltak újak, merthogy tanultunk már róluk az egyetemen. Például, hogyan motiváljuk a gyerekeket. Hogy tanítsunk olyasmit, ami minket is érdekel. :-) Köszi! 

Folyt köv....

Na, ahogy ígértem, itt is a folytatás. Szóval, lényegében, - már amennyit a svéd nő előadásából és a norvég pacákéból értettem, csupa csupa olyan dolgokat mondtak el, amiket már az egyetemen bőven megtanultunk. De nem baj, ismétlés a tudás anyja. (Pótvizsga meg... ezt mindenkinek a fantáziájára bízom... :-) ) De számomra nem is a mozi a lényeg (ahol a lábszárvédőt kötöttem), hanem az, hogy utána beültünk sörözni. Áh, gondoltam, úgysem sikerült beilleszkednem ide nagyon, eljópofizok egy fél óráig, aztán lelépek. Hát a fél órából 5 óra lett, annyira jól éreztem magam! Mivel az egyetemi társasággal már nem járok össze, úgy döntöttem a múlt héten, hogy ismét nyitok a kollégák felé (és még a kevésbé kooperatív kollégákkal is sokkal-sokkal jobb lett a kapcsolatom, képzeld!). De ami a számomra a legmeglepőbb volt - igaz, pár sör után - de azért csak-csak hallottam több (szám szerint 5-6 kollégától), hogy jó, hogy itt vagyok, jó, hogy segítek, és hogy baromi jó tanár vagyok és bárcsak itt maradhatnék tovább. Szóval nincs más hátra, mint előre! :-) 

De ne érts félre, nemcsak a dicséretek miatt éreztem jól magam az este, hanem eleve: jó kis hangulat volt. Megint arra jutottam, hogy az elfogadás mennyire fontos. Meg hogy ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk. Úgy értem, lehet valaki jó tanár, de emberileg már kevésbé kedves, vagy esetleg a kollégákkal nem jön ki, és nem mozdul ki. Vagy pont, hogy szakmailag még van mit csiszolódnia, és a gyerekeket egy köteg adminisztrációs teendőnek tekinti, viszont emberileg jó fej, meg kedves. Az, hogy lehet szeretni az embereket több oldalról, vagy, hogy csak elfogadod az egyik oldalukat, a másikat meg figyelmen kívül hagyod, mert az abban a helyzetben kevésbé fontos. 

Na és a beülős este után képzeld, kaptam egy e-mailt, hogy az egyik kollégám ismerőse ad ki lakást. Nyilván ezt a lakást sem kaptam meg, nyilván már kiadták rég, mire az e-mailt elolvastam, és írtam a nőnek - de azért mégis. Ennyit jelent, hogy beülsz egy sörre a kollégákkal. A másik dolog, amire rájöttem, hogy nyitottnak kell lenni, és beengedni embereket az életünkbe, akkor is, ha sérülünk, akkor is, ha csalódunk, mert azért persze nyilván lesz olyan is, aki nem esik ki a szűrőn. 

Amúgy kb. mindenkivel sikerült váltani 1-2 szót, és alapvetően azt éreztem, hogy nem esett nehezükre angolul beszélgetni, sőt, teljesen odavannak azért, hogy tudok már nyökögni pár dolgot norvégul. :-) Meg alapvetően befogadó légkör volt! 

Úgyhogy a tanáris julebordra is megyek - hátrány: potom 500 koronába kerül - ca. 20 000 Ft. o.O 

PS: a mai nap (kedd este, november 26., Peti, boldog szülinapot Neked itt is! :-) Virág nevű ismerősöm nincs), szal ma van az első nap, hogy nem esik / szállingózik / havazik a hó. Hanem az eső... :// Élmény lesz holnap a buszra csúszkálni.... 

Egy átlagos nap Tromsøben.

Képzeld el, hogy egy szép napos ködös délelőttön megkívánod a banánturmixot. (Ja, mert tegnap este vettem banánt, csak éppen tejet nem.) De tényleg nagyon kívánod, és úgy döntesz, elmész boltba. A legközelebbi legolcsóbb bolt 500 méterre van (!!!), de azért elmész, keresztülvágod magad a 20 centis havon - mire odaértem, már kb. éhen haltam, de még vissza is kell menni. Gondoltam, mivel már kimenni nehéz volt a lakásból, kicsit lapátolok havat - 4 sávot sikerült felszabadítanom a ház elől pár perc egy óra alatt!!! Őrület. :-))

Tehát az élet mindenhol ugyanaz, csak a körülmények mások. 

Mikor ezeket a sorokat írom, egyébként már rég besötétedett.... Lement a Nap. Fel se jött.... 

De azt megmondom, van hangulata! :-)) Már hetek óta havazik (ennek köszönhetően nem láttam az északi fényt sem másfél hete). Itt van pár pro, hogy miért jó itt élni! 

Újra szeretem Norvégiát! <3

Meg is mutatom, mennyire. Ennyire:

Sajnos ezt a zoknit
lábszárvédőt le kellett bontanom, mert kicsi lett! :(((( Nem baj... 

Tehát az előnyök:

*ha megtelik a hűtőd, a romlandó kajákat csak kipakolod a teraszra. (Persze takard le, mert ha behavazik, az nem előny....)

* van szánkó, szánkóroller (!!! jaja, komoly!), lehet síelve menni suliba (még nem próbáltam, de ami késik.... :-)) )

* a karácsonyra való készülődés október közepétől kezdődik (amikor is leesik az első hó). 

* mindenki köt. Az ebet is a karóhoz, de egyre több kollégám inspirál (Ingiről nem is beszélve!!)

* a 20 centis hónak is van előnye: hóangyalkákat lehet csinálni :-))

<life_is_a_miracle_lapland_is_beautiful>

Farmerpentek.

Ahhoz, hogy megertsd, mi megy itt nap mint nap a tanariban szorakozas es hulyules cimen, muszaj elmeselnem, hogy a tanari kar atlageletkora 35-40 korul mozog, magyarul tok sok a fiatal tanar. Van egy eros mag, 4-5 ferfitanarbol all, akik facebookon is oltjak egymast, meg eloben is megy a moka, a kore-mailek, meg a tobbi. Na szoval, ebbe a blokkba tartozik Andreas, Paul, Kay es valamilyen szinten Lars Petter es Sturla is. Az elso harom tanar kozul mindig van valamelyikuknek agymenese, ami vagy valami vicces otlet, vagy tenyleg jo, mert csapatepito is. Peldaul, multkor Sturla beirta a forumra, hogy van 48 tekercs wc-papirja, amit most eladna, es Paul jelentkezett ra. Ez oktober 30-an volt, mikor egyutt kajaltunk (mindenki hozott valamit, amit beledobott a kozosbe), mire jott a kovetkezo e-mail, hogy Paul elcsapta a hasat, erre Kay valasza, hogy meg jo, hogy most vasarolt be wc-papirbol, es amugyis, Sturla milyen cseles, hashajtot rak a kajaba, hogy legyen, aki megvegye a wc-papirjait.

Ilyen volt az egy honapja elkezdett farmerpentek. Ennek a lenyege, hogy pentekenkent mindig jojjunk farmerban, mert az jo. Andreas otlete volt, es hogy ne felejtsuk el soha, midnig posztol valamit facebookra, vagy kuld egy kore-mailt. Na a multkor pl. korbekuldott egy kepet, ahol 5 ilyen Halle Berry-kaliberu csaj allt, kerteszfarmerrovidnaciba, hogy o holnap ilyet szeretne latni, mire Ane visszakuldott neki egy csapat kerteszfarmernacis kamionsofor kepet, hogy: de pedig ilyet fogsz.

Ezek az e-mailek, kommentek idonkent megedesitik vagy hogy is mondjam, megfuszerezik az amugyis esemenydus napjaimat, idonkent (plane, ha ertekezlet alatt olvasok e-maileket), nagyon vissza kell fognom magam, hogy fel ne vonyitsak. :DD

Na de, amiert a mai bejegyzest kezdtem, az az, hogy vegre, egyszer, nem felejtettem el, es elkertem Ingitol a farmerdzsekijet, meg elhoztam a farmerminiszoknyamat. Kath-Maikennel keszult is rolunk egy kozos kep, mutatom is: szerintem remek lett, de nem mi nyertuk a Dagens Denim cimet, mert Kay direkt erre az alkalomra vett farmeringet, Ane-n es Lars Petteren pedig farmertornacipo volt, de Paul volt a legtutibb a kerteszfarmerjaban es a rozsaszin ingjeben... :DD De mar az is amugy vicces, hogy ma, ebednel, az egesz tanari kar csupa kekben volt, mindenkin volt valami farmercucc. :))

PS: a kore-mailek vege altalaban Viggonal fut ossze, aki, nem keves sikerrel bar, de hasonlokeppen probalja bevezetni csajoknak a harisnya-csutortokot. Ha-ha.

... a lelek torvenyei. Azaz: Whoever wanted to break your heart, never be afraid of opening it again. :))

Dragaim! Regen jelentkeztem, most viszont megujult erovel es eletcelokkal itt vagyok.

Par, nagyon szemelyes gondolatot szeretnek megosztani ma. :))

Eloszor is, amire az elmult harom hetben rajottem, az az, hogy kovetni kell a szivunket mindig. Nem azert, mert ez klise, meg nem is azert, mert tul kell agyalni a dolgokat, egyszeruen csak azert, ha oszintek vagyunk magunkkal szemben, akkor megkonnyebbulunk. Es ha oszintek vagyunk masokkal is szemben, ha nem fojtjuk el magunkban azt, hogy azt mondjuk, szeretjuk a masikat, ha vallaljuk az erzelmeinket (legyenek azok veltek vagy valosak), akkor megkonnyebbulunk. :)) Jol olvasod, en is felszabadultam!

A masik dolog, amirol irni szeretnek, ez az igazi-kerdes. Szerintem nincsen igazi. Lehet ezen vegletekig filozni, de nincs. Nem az szamit, hogy ki a nagy szerelem, meg a szenvedely. Az szamit, ki az, aki Melletted all ki. Ahogy Gergo mondta: az mindegy, hogy mi mellett all ki, ha Melletted nem. Es ez mennyire igaz! Lehet, hogy mindenkinek az eleteben van nagy szerelem, nem tudom. Lehet, hogy az enyemben is volt mar, vagy csak meg uton van, ki tudja. Esszel nem adhatunk valaszt olyan dolgokra, amiket csak erzunk. Lehetetlen megfogalmazni. Csak tenni kell, hajt a labunk.

Tegyuk fel, hogy van Eletedben a nagybetus szerelem. De a vegen megis mashoz mesz felesegul vagy ferjul. Neki szulsz gyereket. Lehet, hogy a rovid volt az Igazi (valoszinuleg csak azert, mert nem lattad at a hibait, mert nem teljesedhetett ki es konnyu sok mindent elkepzelni), de hosszu tavon a "nemigazi" lett a nyertes, mert neki szulsz gyereket, vele elsz, vele mergelodsz, de ot szereted. Mert o meg tud nyugtatni - nem kell mindig ajtocsapkodosat jatszani. :))

A fogyasztoi tarsadalom. Idonk nincs. Turelmunk sincs nagyon. Nem tudunk varni. Nemcsak Te nem, en sem. Ezert rohanok mindig a dolgok elebe, belekepzelek dolgokba, szavakba, mozdulatokba tobbet, olyat, ami nem is letezik talan. De ez sem baj. Mint ahogy mindenki masnak, nekem is ido kell. Marmint hozzam. Es, meg kell talalni az arany kozeputat. Tul ovatosnak lenni es nyitottnak lenni egyidejuleg.

Marci azt mondta, mindannyian csomagok vagyunk. Ezzel tokre egyetertek. Mindenki egy csomag. Ebben benne van a kulso is, a belso is, minden. Csomagnak lenni.. hm. Hogy is fogalmazzam. Ez olyan, mint egy hatizsak. Osztalykirandulasra hiaba mondjak el, hogy mit pakoljatok bele, mindenki mast pakol. Ez is olyan egyszeru: mert masfelek vagyunk. Mas a multunk, mas a jovonk, es ha elhatarozas van, felvallalas, akkor sem megy kompromisszumok nelkul. Nem bizony! Tehat ismet turelem kell.

Meg egy klises igazsag: sebzett sziv csak sebezhet. Es? Grace azt mondta, minel melyebb a seb, annal nagyobb lesz a var rajta, vagyis a borunk megvastagszik. Es megerosodunk tole.

Mondjatok mindig azt, amit ereztek, ne hallgassatok el Szeretteitek elott,es ne felejtsetek el tancolni! :))

A sziv lebeszelheto. Ra sosem.

xxx :)))

Megjelent egy cikkem a helyi diákújságban. 

Elérhető itt: http://www.utropia.no/?p=25047

Szóval ilyen érzés, mikor felkelsz, kinézel az ablakon, és hoppá, már havasak a háztetők. :-) 

Fincsi rövidítések - első rész: IFK

Már régen írtam a suliról (meg  úgy am blokk mindenről), itt az ideje. Az IFK-s témát is már ígértem régebben, de addig még nem nagyon akartam írni róla, amíg nem minden teljesen világos. Szóval az IFK (íefkó) az Internasjonal Fremde Klass rövidítése, melynek magyar megfelelője kb. a nemzetközis-külföldi osztály lenne. Ebbe az osztályba a nem norvég gyerekek járnak. Valamilyen szinten szegregáció, tény, viszont inkább felzárkóztatásként működik. Rendkívül nehéz. Méghozzá azért, mert a gyerekek többsége nem beszél norvégul, vagy olyan - számomra - érthetetlen akcentussal, hogy még anyanyelvű norvég tanár is alig érti. A másik nehézség, hogy rendkívül széles skálán mozog a kulturális színessége az osztálynak. Magyarul, a legkevésbé homogén az osztály. Amúgy a diákoknak is sokszor nehéz lehet itt, hiszen két testvérpár is jár ide (a két szomáliai lány között mindössze másfél év van, ez még annyira nem is zavaró, de a két szír srác között 3 év a különbség - Te 14 évesen hogy élnéd meg, hogy egy csapat 11-12 évessel jársz egy osztályba? Ráadásul az osztálytársad az Öcséd is... szóval mit ne mondjak, baromi nehéz lehet.) A másik nehézség: a gyerekek többsége menekült. (Khaledék még a menekülttáborban laknak!) Na így magyarázz Te a gyereknek a Tromsdal nevű hegy tetején lévő cable carról, vagy próbáld meg megtanítani angolul, vagy mondj neki bármit is, amivel tovább építheted a személyiségét, a lelkét, vagy bármit, miközben ő ki tudja, megint azt álmodta éjjel, hogy üldözik őket a határőrök. Szóval semmilyen szempontból sincs könnyű dolgunk. 

Max. két évet járhatnak ide a gyerkőcök, persze, van aki tanév közben esik be, tehát a két év az nem szigorú. Attól függően, hogy a gyerek mennyire jól beszél norvégul, helyezik át egy norvég osztályba. 

Az ungdomsskole ugye 8.9-10. évfolyamosok iskolája, nos, az IFK-ból általában a 9. osztályba szokták elhelyezni a gyerekeket. Itt él még egy erdélyi fiú is, a családjával, néha velük is vagyok órán, Zoltán pl. a 9.B-be jár, és csak tavaly járt az IFK-ba. De annyira jól megtanult norvégul, hogy már norvég gyerekekkel együtt jár mindenféle órára. Mikor beszélgettünk, kiderült, hogy pl. Marc, aki német, már a 2. évét tölti az IFK-ban, tavaly Zola osztálytársa volt. Meg Hamid is osztálytársa volt, aki 9.E-s. 

Most 19-en járnak az IFK-ba, vannak itt Szomáliából, Eritreából, Szíriából, Litvániából, Franciaországból, Németországból, Lengyelországból, Horvátországból (Ljubó két hete jött csak - tehát még ez egy plusz kihívás, kikérdezni a gyereket, miről mit tud, és elölről kezdeni, csak vele külön foglalkozni a norvég órán pl., amikor csak őt tanítod, hogy behozza a többieket) a Dominikai Köztársaságból, meglepően sokan egy-egy országból. Az órák - mindegyik! - csoportbontásban van. Ez főleg a nyelvnél nagyon fontos. Norvég órán pl. van egy kisebb csoport, akik már régebb óta vannak itt, ők már nyelvtanoznak. Mi, Idával a gyakorló csoportban vagyunk, itt még hangokat, kiejtést gyakorlunk, mondatstruktúrákat tanítunk, mintákat, drillezünk. Főként a kiejtésre fókuszálunk, de már jelentéssel megtöltve a szavakat és a mondatokat. És a harmadik csoport, ahol csak Ljubo van, akivel elölről kellett kezdeni az egészet, de hamarosan (1-2 hónap), csatlakozhat a mi csoportunkhoz, mert állítólag nagyon ügyes és hamar ráállt az agya a norvég hangzásra. Ugyanígy, angolból. Néha SAF-ból is van csoportbontás, néha nem. (SAF = társadalmi ismeretek). Hogy ez mitől függ... nem tudom. Kb. attól, hogy melyik tanár nem beteg. Mert van, hogy ezen az órán négyen vagyunk bent, máskor viszont csoportbontás van. Pl. múltkor a demokráciáról, a diktatúráról, a norvég választási rendszerről tanultunk. Őrültségnek hangzik, hogy erről taníts norvégul gyerekeket, akik talán még életükben nem hallották ezeket a fogalmakat még az anyanyelvükön sem, mert esetleg pont egy diktatórikus rendszerből menekültek el ide, de valahogy mégis működik. És a jobban haladókkal tesztet is írattunk. Múltkor pl. az alapján volt a csoportbontás, hogy mi Idával a többiekkel együtt gyakoroltunk a tesztre, (kb. 5 fővel), míg a többiek szintén ketté voltak osztva: azok, akik jobban tudnak norvégul, kiselőadást kellett készíteniük a saját országukról, míg az osztály többi tagjával még egy másik tanár foglalkozott és Tromsøről tanított, beszélt nekik. De most héten viszont teljesen össze voltunk vonva, az egész csoport, és Tromsø volt a fő téma - majd kirándulni is megyünk. Ugyanis, ez nemcsak társadalmi ismeret, hanem kicsit ilyen helyi ismeretek jellege is van a dolognak. Itt is persze rengeteg a drillezés, ismétlés, szóval hál Istennek ragadnak rám a norvég szavak. :-) (Itt első sorban nyelvi oktatás zajlik, heti 2 óra angol, heti 6 norvég. Ezek mellett még van heti 2 matek, heti 3 SAF, ami kb. hasonló a norvéghoz, mert itt is sok szót tanulnak és alapvető nyelvtani formákat is, a gyerekek, és ezzel kb. be is telik az órarend - még tesi és technika van. Egyáltalán nincsenek túlterhelve, a nem túlterheltség azonban nemcsak erre az osztályra jellemző.)

Érdekes, hogy van ez az osztály, de a kultúrák találkozása sokszor összeütközésekkel is jár. Épp ezért, most azon kell dolgoznunk első sorban, hogy hogy csináljuk az ültetést, mindenféle feladatot adni a gyerekeknek, amivel együttdolgozás folyamán, ezek a konfliktusok feloldásra kerülnek, stb. stb. stb. Egyszóval nehéz. Nagyon nagy kihívás, de nemcsak nekem, hanem a többi kollégának is. 

Hogy mennyire sikerül az integráció? 

Itt ugye augusztusban kezdődik a tanév, tehát a gyerekek már 2 hónapja iskolába járnak. Ahol eddig más osztályban jártam, az IFK-s osztályból normál osztályba átkerült gyerekek általában sajnos még egyedül ülnek, norvégokkal nem is nagyon barátkoznak. Inkább megmaradnak az IFK-s kapcsolatok. Például egy másik osztályban van még egy lengyel fiú és egy lány, ők mindig, minden szünetben jönnek, meglátogatni Laurát és Dariát. Persze, nem voltam itt tanév elején, nem tudom, hogy zajlik a bemutatás, meg azt sem, hogy a gyerkőcök milyen személyiséggel rendelkeznek - hiszen, a vásár mindig kettőn áll, szerintem. De hát még bennem is vannak nyitott kérdések, nem is kevés, ezzel a rendszerrel kapcsolatban. Tény, hogy a felzárkóztatás része a programnak baromi jól működik és sikeres is, hiszen a külföldi gyerekek végülis sikerrel teljesítenek az iskolában (6-os rendszerben 4-eseket szereznek, ez szuperjó!), de itt is ugye fontos a szorgalom kérdése. A másik kérdés, ami bennem felmerült, hogy hogy fogadja azt egy már-már kialakult osztályközösség, ha jön egy új valaki, aki ráadásul nem is anyanyelvi szinten, tök más akcentussal beszél norvégul?