Tromsø

... melyben sok minden egyéb történik, de legelőször is az időjáráson szörnyülködünk! :-)

Nem tudom, melyiken lehet jobban megbotránkozni: azon, hogy már fél 12-kor sötétedik, vagy azon, hogy egy éjszaka alatt 40 cm hó képes esni... :-))) Akármelyiket is választod, kedves Olvasóm, én mind a kettőt szeretem, nagyon tetszik! Persze, most nem érzem a vállaimat, a derekamat, de a tudat, hogy a tricepszem helyén valódi tricepsz lesz, vigasztal ;))) 

Julebord

Egy fogalom, amit mindenképp ismerned kell, ha Novégiába jössz, karácsony előtt. Ez azt jelenti, hogy a különböző csoportok összeülnek egy közös karácsonyozásra. Nyilván, otthon is van ilyen munkahelyi karácsony, de számomra az mindig spontánabbnak tűnt - spontaneitásról később. Nem tom, meséltem-e már, hogy eljárok tangó órára. A járok az enyhe túlzás, mert nem mindig érek oda, meg amúgyis, nincs mindig nálam készpénz, és itt 30 korona = 1000 Ft egy óra. De a társaság jó, és ez a julebord ingyenes volt, így hát elmentem. Ráadásul Silvia, az egyik leglelkesebb táncos és Tango Polar-tag, aki ráadásul közel is lakik hozzám, felajánlotta, hogy elvisz, illetve, hogy haza is hoz. Negyed 4-re estem haza. Az volt a lényeg, hogy mindenkinek kellett vinnie valami kaját (én chipset vittem :DDD), jó degeszre ettük magunkat - tényleg volt egy csomó főtt kaja, fincsi husik, szalámi, különböző sajtok, minden, mi szem szájnak ingere, és utána még a desszertek. Egyszóval remek volt, és jó sokat táncoltam is! (Oleval különösen szeretek táncolni, mert nagyon nagyon türelmes - ja, merthogy ez egy haladó tanfolyam, a kezdő tavaly volt, így nekem sokszor elég nehezek a lépések. Szóval ő nemcsak jól vezet, de nagyon figyelmes is, meg ha látja, hogy valamit nem tudok, elmagyarázza a lépéseket, és hagy időt, hogy együtt begyakoroljuk, és legközelebb, ha az új lépést akarja levezetni, már tudom, hogy mit kell lépnem. :-)) ) Tényleg jó volt, jó kis Katalin-bál hangulat! ;)

Skolefagdag

Pénteken a moziban voltunk. Az egész tanári kar, nem volt tanítás, hanem 2 ember jött beszélni mindenféle tanítási módszerekről. Ami a furi volt, hogy nekem ezek a tanítási módszerek egyáltalán nem voltak újak, merthogy tanultunk már róluk az egyetemen. Például, hogyan motiváljuk a gyerekeket. Hogy tanítsunk olyasmit, ami minket is érdekel. :-) Köszi! 

Folyt köv....

Na, ahogy ígértem, itt is a folytatás. Szóval, lényegében, - már amennyit a svéd nő előadásából és a norvég pacákéból értettem, csupa csupa olyan dolgokat mondtak el, amiket már az egyetemen bőven megtanultunk. De nem baj, ismétlés a tudás anyja. (Pótvizsga meg... ezt mindenkinek a fantáziájára bízom... :-) ) De számomra nem is a mozi a lényeg (ahol a lábszárvédőt kötöttem), hanem az, hogy utána beültünk sörözni. Áh, gondoltam, úgysem sikerült beilleszkednem ide nagyon, eljópofizok egy fél óráig, aztán lelépek. Hát a fél órából 5 óra lett, annyira jól éreztem magam! Mivel az egyetemi társasággal már nem járok össze, úgy döntöttem a múlt héten, hogy ismét nyitok a kollégák felé (és még a kevésbé kooperatív kollégákkal is sokkal-sokkal jobb lett a kapcsolatom, képzeld!). De ami a számomra a legmeglepőbb volt - igaz, pár sör után - de azért csak-csak hallottam több (szám szerint 5-6 kollégától), hogy jó, hogy itt vagyok, jó, hogy segítek, és hogy baromi jó tanár vagyok és bárcsak itt maradhatnék tovább. Szóval nincs más hátra, mint előre! :-) 

De ne érts félre, nemcsak a dicséretek miatt éreztem jól magam az este, hanem eleve: jó kis hangulat volt. Megint arra jutottam, hogy az elfogadás mennyire fontos. Meg hogy ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk. Úgy értem, lehet valaki jó tanár, de emberileg már kevésbé kedves, vagy esetleg a kollégákkal nem jön ki, és nem mozdul ki. Vagy pont, hogy szakmailag még van mit csiszolódnia, és a gyerekeket egy köteg adminisztrációs teendőnek tekinti, viszont emberileg jó fej, meg kedves. Az, hogy lehet szeretni az embereket több oldalról, vagy, hogy csak elfogadod az egyik oldalukat, a másikat meg figyelmen kívül hagyod, mert az abban a helyzetben kevésbé fontos. 

Na és a beülős este után képzeld, kaptam egy e-mailt, hogy az egyik kollégám ismerőse ad ki lakást. Nyilván ezt a lakást sem kaptam meg, nyilván már kiadták rég, mire az e-mailt elolvastam, és írtam a nőnek - de azért mégis. Ennyit jelent, hogy beülsz egy sörre a kollégákkal. A másik dolog, amire rájöttem, hogy nyitottnak kell lenni, és beengedni embereket az életünkbe, akkor is, ha sérülünk, akkor is, ha csalódunk, mert azért persze nyilván lesz olyan is, aki nem esik ki a szűrőn. 

Amúgy kb. mindenkivel sikerült váltani 1-2 szót, és alapvetően azt éreztem, hogy nem esett nehezükre angolul beszélgetni, sőt, teljesen odavannak azért, hogy tudok már nyökögni pár dolgot norvégul. :-) Meg alapvetően befogadó légkör volt! 

Úgyhogy a tanáris julebordra is megyek - hátrány: potom 500 koronába kerül - ca. 20 000 Ft. o.O 

PS: a mai nap (kedd este, november 26., Peti, boldog szülinapot Neked itt is! :-) Virág nevű ismerősöm nincs), szal ma van az első nap, hogy nem esik / szállingózik / havazik a hó. Hanem az eső... :// Élmény lesz holnap a buszra csúszkálni....