Tromsø

Fincsi rövidítések - első rész: IFK

Már régen írtam a suliról (meg  úgy am blokk mindenről), itt az ideje. Az IFK-s témát is már ígértem régebben, de addig még nem nagyon akartam írni róla, amíg nem minden teljesen világos. Szóval az IFK (íefkó) az Internasjonal Fremde Klass rövidítése, melynek magyar megfelelője kb. a nemzetközis-külföldi osztály lenne. Ebbe az osztályba a nem norvég gyerekek járnak. Valamilyen szinten szegregáció, tény, viszont inkább felzárkóztatásként működik. Rendkívül nehéz. Méghozzá azért, mert a gyerekek többsége nem beszél norvégul, vagy olyan - számomra - érthetetlen akcentussal, hogy még anyanyelvű norvég tanár is alig érti. A másik nehézség, hogy rendkívül széles skálán mozog a kulturális színessége az osztálynak. Magyarul, a legkevésbé homogén az osztály. Amúgy a diákoknak is sokszor nehéz lehet itt, hiszen két testvérpár is jár ide (a két szomáliai lány között mindössze másfél év van, ez még annyira nem is zavaró, de a két szír srác között 3 év a különbség - Te 14 évesen hogy élnéd meg, hogy egy csapat 11-12 évessel jársz egy osztályba? Ráadásul az osztálytársad az Öcséd is... szóval mit ne mondjak, baromi nehéz lehet.) A másik nehézség: a gyerekek többsége menekült. (Khaledék még a menekülttáborban laknak!) Na így magyarázz Te a gyereknek a Tromsdal nevű hegy tetején lévő cable carról, vagy próbáld meg megtanítani angolul, vagy mondj neki bármit is, amivel tovább építheted a személyiségét, a lelkét, vagy bármit, miközben ő ki tudja, megint azt álmodta éjjel, hogy üldözik őket a határőrök. Szóval semmilyen szempontból sincs könnyű dolgunk. 

Max. két évet járhatnak ide a gyerkőcök, persze, van aki tanév közben esik be, tehát a két év az nem szigorú. Attól függően, hogy a gyerek mennyire jól beszél norvégul, helyezik át egy norvég osztályba. 

Az ungdomsskole ugye 8.9-10. évfolyamosok iskolája, nos, az IFK-ból általában a 9. osztályba szokták elhelyezni a gyerekeket. Itt él még egy erdélyi fiú is, a családjával, néha velük is vagyok órán, Zoltán pl. a 9.B-be jár, és csak tavaly járt az IFK-ba. De annyira jól megtanult norvégul, hogy már norvég gyerekekkel együtt jár mindenféle órára. Mikor beszélgettünk, kiderült, hogy pl. Marc, aki német, már a 2. évét tölti az IFK-ban, tavaly Zola osztálytársa volt. Meg Hamid is osztálytársa volt, aki 9.E-s. 

Most 19-en járnak az IFK-ba, vannak itt Szomáliából, Eritreából, Szíriából, Litvániából, Franciaországból, Németországból, Lengyelországból, Horvátországból (Ljubó két hete jött csak - tehát még ez egy plusz kihívás, kikérdezni a gyereket, miről mit tud, és elölről kezdeni, csak vele külön foglalkozni a norvég órán pl., amikor csak őt tanítod, hogy behozza a többieket) a Dominikai Köztársaságból, meglepően sokan egy-egy országból. Az órák - mindegyik! - csoportbontásban van. Ez főleg a nyelvnél nagyon fontos. Norvég órán pl. van egy kisebb csoport, akik már régebb óta vannak itt, ők már nyelvtanoznak. Mi, Idával a gyakorló csoportban vagyunk, itt még hangokat, kiejtést gyakorlunk, mondatstruktúrákat tanítunk, mintákat, drillezünk. Főként a kiejtésre fókuszálunk, de már jelentéssel megtöltve a szavakat és a mondatokat. És a harmadik csoport, ahol csak Ljubo van, akivel elölről kellett kezdeni az egészet, de hamarosan (1-2 hónap), csatlakozhat a mi csoportunkhoz, mert állítólag nagyon ügyes és hamar ráállt az agya a norvég hangzásra. Ugyanígy, angolból. Néha SAF-ból is van csoportbontás, néha nem. (SAF = társadalmi ismeretek). Hogy ez mitől függ... nem tudom. Kb. attól, hogy melyik tanár nem beteg. Mert van, hogy ezen az órán négyen vagyunk bent, máskor viszont csoportbontás van. Pl. múltkor a demokráciáról, a diktatúráról, a norvég választási rendszerről tanultunk. Őrültségnek hangzik, hogy erről taníts norvégul gyerekeket, akik talán még életükben nem hallották ezeket a fogalmakat még az anyanyelvükön sem, mert esetleg pont egy diktatórikus rendszerből menekültek el ide, de valahogy mégis működik. És a jobban haladókkal tesztet is írattunk. Múltkor pl. az alapján volt a csoportbontás, hogy mi Idával a többiekkel együtt gyakoroltunk a tesztre, (kb. 5 fővel), míg a többiek szintén ketté voltak osztva: azok, akik jobban tudnak norvégul, kiselőadást kellett készíteniük a saját országukról, míg az osztály többi tagjával még egy másik tanár foglalkozott és Tromsøről tanított, beszélt nekik. De most héten viszont teljesen össze voltunk vonva, az egész csoport, és Tromsø volt a fő téma - majd kirándulni is megyünk. Ugyanis, ez nemcsak társadalmi ismeret, hanem kicsit ilyen helyi ismeretek jellege is van a dolognak. Itt is persze rengeteg a drillezés, ismétlés, szóval hál Istennek ragadnak rám a norvég szavak. :-) (Itt első sorban nyelvi oktatás zajlik, heti 2 óra angol, heti 6 norvég. Ezek mellett még van heti 2 matek, heti 3 SAF, ami kb. hasonló a norvéghoz, mert itt is sok szót tanulnak és alapvető nyelvtani formákat is, a gyerekek, és ezzel kb. be is telik az órarend - még tesi és technika van. Egyáltalán nincsenek túlterhelve, a nem túlterheltség azonban nemcsak erre az osztályra jellemző.)

Érdekes, hogy van ez az osztály, de a kultúrák találkozása sokszor összeütközésekkel is jár. Épp ezért, most azon kell dolgoznunk első sorban, hogy hogy csináljuk az ültetést, mindenféle feladatot adni a gyerekeknek, amivel együttdolgozás folyamán, ezek a konfliktusok feloldásra kerülnek, stb. stb. stb. Egyszóval nehéz. Nagyon nagy kihívás, de nemcsak nekem, hanem a többi kollégának is. 

Hogy mennyire sikerül az integráció? 

Itt ugye augusztusban kezdődik a tanév, tehát a gyerekek már 2 hónapja iskolába járnak. Ahol eddig más osztályban jártam, az IFK-s osztályból normál osztályba átkerült gyerekek általában sajnos még egyedül ülnek, norvégokkal nem is nagyon barátkoznak. Inkább megmaradnak az IFK-s kapcsolatok. Például egy másik osztályban van még egy lengyel fiú és egy lány, ők mindig, minden szünetben jönnek, meglátogatni Laurát és Dariát. Persze, nem voltam itt tanév elején, nem tudom, hogy zajlik a bemutatás, meg azt sem, hogy a gyerkőcök milyen személyiséggel rendelkeznek - hiszen, a vásár mindig kettőn áll, szerintem. De hát még bennem is vannak nyitott kérdések, nem is kevés, ezzel a rendszerrel kapcsolatban. Tény, hogy a felzárkóztatás része a programnak baromi jól működik és sikeres is, hiszen a külföldi gyerekek végülis sikerrel teljesítenek az iskolában (6-os rendszerben 4-eseket szereznek, ez szuperjó!), de itt is ugye fontos a szorgalom kérdése. A másik kérdés, ami bennem felmerült, hogy hogy fogadja azt egy már-már kialakult osztályközösség, ha jön egy új valaki, aki ráadásul nem is anyanyelvi szinten, tök más akcentussal beszél norvégul?