Tromsø

..., melyben Észak-Norvégiába fúj a szél engem, és chill-out van hétvégén. 

Hegyek, óceán, és faházikók. A tökéletes idill. Pláne egy 30 órás nap után. Jó, a bőröndöm elég magas volt ahhoz, hogy pihenjek rajta egyet, de kényelmesnek nem nevezném... 
Azért túlélhető. 
Tanulság a reptéren: soha ne számold át, hogy a forró csoki mennyibe kerülne magyar forintban, mert megspórolsz egy szívrohamot! ;)) 
Repülni még mindig jó. :) 
Huhh, most összevissza írogatok, de már annyira késő van és holnap lesz az első napom a suliban, szóval lelkileg már ezzel vagyok tele. Inkább gyorsan a tényekre szorítkozom, miket láttam, miket csináltam. 

Kallénél és Ingjebörgnél lakom. Ők egy házaspár, akiket még 2012 februárjában ismertem meg. 
Péntek estefelé, mikor megjöttek, arra ébredtem, hogy készülődnek: elhívtak a kis nyaralójukba. Egész hétvégén itt voltunk. Ez kb. 3 órás útra van Tromsőtől, a szigetet víz-szigetnek, norvégul Vannöyának hívják. (Bocsi, most nincs erőm a norvég ö-t használni, képzeljétek oda.) Az úton tátva maradt a szám. Ezek a hegyek... gyönyörűek. De tényleg. Mitől ilyen szép egy hegy? Tele sziklával, zuzmókkal, kevés fával. Nemhiába, itt már a tundra van, és a 70°-on vagyunk északra. Ahhoz képest a hőmérséklet kellemes, kb. 15-18 fok van. Igaz, gyakran esik és nem ritka a szélvihar sem (mikor hegyet másztam, pl. vissza kellett fordulnom, mert olyan erősen fújt, hogy majdnem ledöntött a lábaimról. Viszont a túracipőm, amit Anyutól kaptam, remek! Ezúton is köszönöm!) 

Amúgy igazándiból tényleg semmi említésre méltó nem történt, csak annyi, hogy jól vagyok, kötni tanulok, hatalmasakat aludtam, jókat ettünk (káposztás husit, házi jégkrémet, rengeteg tojásráttontát, meg még ami szem-szájnak ingere), holnap pedig kezdődik az oskola nekem is. 

Izgi lesz, már várom! :)) 
A norvég nyelv továbbra is csodálatos.

God natt!