Tromsø

Folkehøgskole

Altában voltam a hétvégén: Alta Finnmarkban van (a megye, fölöttünk), már régóta szemezgettem a hellyel (igazából Ivett ültette a bogarat a fülembe, októberben, hogy ott vannak mindenféle őskori sziklarajzok). 7 órás volt a buszút. Ott még havazott (északabbra van). Szokásos dolgokat csináltam: szállás CS-sel (couchsurfing). Ebben az esetben a szállás egy kollégiumban volt, ahol 19-22 éves korú diákok laktak. Ezt a típusú építményt "Folkehøgskole"-nek nevezik, ami magyarra lefordítva annyit tesz, hogy "népfőiskola". De ne képzelj hozzá semmi negatívat. Ezt "szabadévnek" is mondják itt, mert a középsuli után, aki nagyon nem tudja eldönteni, hogy mi legyen, meg az is, akinek baromira nem lett jó az átlaga, jöhet ide (merthogy, egyetemre is beszámít). 

Alapdolgok: 

először is, itt a honlap: 

https://www.folkehogskole.no/

6 témában találhatóak ilyen iskolák: 

- szabadidős tevékenységek (szabadban), 

- zene, tánc és dráma

- utazás, kultúra, szolidaritás

- kézművesség

- média és kommunikáció

- egyéb

Az iskola pénzes. 100 000 korona az egyévi tandíj, ebből a norvég állampolgárok pályázhatnak meg ösztöndíjat, 40 000 korona értékben. (A tandíj magyar forintra átszámítva ca. 4 millió Forint). Cserébe, az iskola teljes ellátást biztosít: napi 2-3x-i étkezést (NB: más étkezési kultúra van itt, mint otthon: hatalmas reggeli, amiből lehet tízórait csomagolni, 5-6 óra pedig egy főétkezés, hétvégén pedig 2 óra felé is van melegétel). Biztosítja a suli a felszerelést is, (persze, azért nem árt, ha Neked is van), de tud kölcsönadni, mindent, amit akartok. 

Az altai szabadéves suli egy erdő közepén van (testmozgós suli). Kb. 90 diák látogatja, ők 6 osztályba vannak beosztva. Az osztály kvázi specializációt jelent, ezen kívül vannak választható tevékenységek, ahol már keverednek a diákok. Jon, aki a szállásadóm volt, hegymászásosztályban volt: szabadidejében is falat mászott, erősítette magát. Azt is mesélte, hogy néha baromi fárasztó az egész. Télen pl. 10 napot voltak túrázni, több 10 km-t tettek meg sítalpon, kis kunyhókban aludtak, maguk főztek kaját (annyit kellett vinni, amennyi elég volt), végiglátogattak egy csomó helyet, és végig csak gyalog (illetve sítalpon). A szabadidős tevékenységek között szerepelt a sífutás (kutyákkal) illetve a sísárkányozás (sárkányrepülő előtted, miközben síelsz, és persze a szél baromira fúj :-) ). 

Ezen a kiránduláson pl. a síelős osztállyal volt, de van kutyaszános osztály, túrázós osztály, vadászosztály, és még mindenféle más. Igazából nagyon nem lehet érzékelni a különbséget, mert mindenki csinál mindent, hegyi kerékpártól kezdve... mindent! Télen-nyáron biciklivel jártak be a városba (dimbes-dombos 7 km), és most, így a jó idő beköszöntével már annyira belejöttek a nomád életmódba, hogy sokan inkább kint alukáltak sátorban, vagy kunyhóban. Mert az jó! 

A hangulat is szuper volt! Nemcsak Jonnal találtunk közös hangot hamar, de a barátaival is: Astrid kapásból első nap kölcsönadta a biciklijét, Chris, akinek a nagyszülei norvégok, és picit ő is beszél, de ő maga már kanadai is velünk jött kirándulni a kőrajzokat megnézni, és a végén, mikor a buszra kellett várnom már 5-en csináltunk közös csoportképet a templom előtt... fantasztikus a hangulat!

Most biztos azt gondolod, hogy mi? Ennyi fiatal? És mi van a felügyelettel? Meg hogy? 

Mikor ott voltam, (május 1-3.), mind pénteken és szombaton is volt tábortűz. Hamar előkerült a gitár és énekeltünk. Nagyon vicces volt! Mindenki mindenkivel jóban volt és beszélt, semmi kiközösítés...  

A 3 nap alatt mindössze 2 embert láttam az okostelefonján pötyögni, és őket sem órákig. Valahogy... ez itt nem téma. Alkohol pedig egyszer sem került elő (rákérdeztem, és utána kiderült, hogy akit alkoholfogyasztáson kapnak, vagy egyszer részegen jön vissza, azonnal hazaküldik, sőt, az ösztöndíját is vissza kell fizetnie). 

Egyszóval igen, olyan ez az egész, mint egy fantasztikus egy évig tartó tábor. De mint minden, ez is véget ér. Mit nyersz ebben a "szabadévben"? Rengeteg ismerőst, akikkel tervezheted az együtt lakást egyetemi éveid alatt.. barátokat, akikre számíthatsz, akikkel közös az érdeklődési köröd, remek fizikai erőnlétet, pár pontot, ami beszámít az egyetemi felvételin, és ezernyi jó emléket és pillanatot..! 

Jó lenne kipróbálni ilyet... mert úgy érzem, ez a suli teljesen más értékeket képvisel, mint a mostani rohanó világ.. és a diákok megtanulnak EGYÜTTMŰKÖDNI. 

(PS: Másik városban csónaképítő "szabadév" van, zenetáborban pedig zenét szereznek és színdarabokat. Remélem, még el tudok látogatni ilyen helyre! :-) )